„Magában a tökélyben is találhatunk hibát.” Blaise Pascal
A szerelem vakká tesz mondják a bölcsek. Nézzük meg igazuk van-e. Tény, hogy a „mézeshetek” bármilyen kapcsolat esetén körülbelül fél-másfél évig tartanak. Ezek azok az idők, amikor már a másik hangjától forróság önt el bennünket, minden találkozás egy frenetikus élmény, a gondolataink mindig a másik körül cikáznak…Nos, ha eljön az idő, amikor észreveszed, hogy társad bizony nem olyan tökéletes, ha meglátod, hogy vannak hibái, amelyeket nem szívlelsz, akkor bizton tudhatod, hogy a rózsaszín köd felszállt, elérkezett a „mézeshetek” vége. Ez az a pillanat, amikor hozzá kell látnod a kapcsolatépítésen dolgozni, azért hogy még sok próbát kiálljon.
A szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás a kapcsolat megrontója, mindenképpen kerülendő. Sérti szerelmünk érzéseit, csökkenti önbecsülését, és ez lesz a harag és neheztelés melegágya. Olyan ez mint egy rákos góc, ami folyamatosan terjed a testben megbetegítve ezzel a kapcsolatot. Tehát, a legjobb már az elején eltávolítani vagy legalábbis erősen megritkítani.
Először is vegyük észre, hogy párunk ( aki ugyanolyan gyarló ember, mint mi ) nem akart ártani, és az adott körülmények között azt tette, ami tőle telt, amit tett nem rossz szándékkal tette. Ezután pedig gondolkozzunk el magunkban arról, hogy valóban ezek a cselekedetek borítottak ki bennünket annyira vagy valami más. Ahhoz, hogy meglássuk társunk ártatlan szándékait, egy pillanatra meg kell állnunk, és beleképzelnünk magunkat az adott helyzetbe. Meglátod hamar felismered ártatlanságát.
Senki sem szereti, ha hibáztatják, nem ez a módszer építi az emberi jellemet, ezzel csak védekezésre késztetjük a másikat, miközben romboljuk önértékelését és bűntudatot ébresztünk benne. A hangos csetepaték után mindenki neheztel, gyakoriak az átmeneti rövidebb- hosszabb ideig tartó mosolyszünetek, és ha ez sokáig így megy előbb-utóbb biztosan tönkremegy az egész kapcsolat. Szerencsére, hogy ez ne következzen be meg van a recept, ami nagyon egyszerű csak magunkon kell változtatni egy csöppet.
Először is más szemmel kell néznünk az életben előforduló kellemetlenségekre – nem tragikusan kell felfogni az életben előforduló nehézségeket, hanem megoldásra váró feladatnak.
Változtatnunk kell a kommunikációnkon, másképp kell az adott helyzetet megközelítenünk szóban, gesztusban.
Fordítsuk át a fenti mondatokat: „ Ha néha lehajtanád a wc deszkát magad után, jobban érezném magam.” „ A főnököm híres a türelméről, de tegnap már kedvesen megjegyezte, hogy megint elkéstem. Szerinted ez rosszat jelent? „ „Kiszámoltam mennyi pénzt spórolnánk, ha nem menne egész éjszaka a tv fölöslegesen. Abból a pénzből elmehetnénk vacsorázni minden hónapban.”
„ Látom mennyire igyekszel, hogy a kedvembe járj, szívesen megmutatom újra!” „ Nyugodtan szólj, annyira szeretem, ha ketten csináljuk.”
Nagyon rossz szokás, ha mások előtt kritizáljuk párunk valamelyik rossz szokását. Rendkívül megalázó: egyszerre hitszegő elárulása a házastársnak és magának a kapcsolatnak. Ezek az epés, esetleg viccesnek gondolt megjegyzések elhangozhatnak baráti társaságban, kollégák vagy közeli családtagok előtt. Ha már kicsúszott a szánkon, és párunk nem szakad meg a röhögéstől lehetőleg azonnal kérjünk elnézést tőle. Ezután csak reménykedhetünk a bocsánatában, amit nem valószínű, hogy egykettőre elnyerünk.
A legfontosabb: soha ne tégy szemrehányást, ne kritizáld, és még kevésbé tégy párodra gúnyos megjegyzéseket mások előtt!
