Összes oldalmegjelenítés

2012. július 30., hétfő

Válni vagy változni?: Konfliktus? Vita?

Válni vagy változni?: Konfliktus? Vita?: http://www.permeglozes.com „ A legértékesebb megállapodásokhoz vitákon át vezet az út.” Publilius Syrus Ha két vagy több ember hu...

Válni vagy változni?: A válás ártalmai

Válni vagy változni?: A válás ártalmai:   Sokan nem gondolják végig mennyire ártalmas a válás fizikai és mentális szinten az elvált felekre.  Egy közismert amerik...

Válni vagy változni?: Válni vagy változni?

Válni vagy változni?: Válni vagy változni?: A házasság misztériuma   "Az emberek csillagaik szerint kísérleteznek, harcolnak, szenvednek, megalkusznak vele.  A házasság legalábbis k...

2012. július 27., péntek

Hét évente válunk?




Az a misztikus hetes!  




Isten hét nap alatt teremtette a földet, hét nap van egy héten, a hét főbűn,  a világ hét csodája, sőt hétévente újulnak meg  a sejtjeink is stb. A hetes szám egy bűvös szám, ami sokak számára szerencse, másoknak szerencsétlen szám. A  párkapcsolatban is a hetes szám kiemelt jelentőséggel bír.

Vizsgáljuk meg van-e alapja?

A párkapcsolat elején az első két évben lángol a szerelem, aztán összeköltözés, fészekrakás, hitel, gyerekek érkezése, autó, új rokonság új szokásokkal, elvárásokkal.  Új szerepeket kell megtanulnunk házastársi, szülői, meny és vői. Új célok, kihívások, egzisztencia, környezet, esetleg kulturális különbségek.   
Család – munka – karrier – kikapcsolódás közti egyensúly megtalálása. 
                                   
Az első  5-7 év az összecsiszolódás évei, ezért mondhatni vízválasztó is.

Ha az egyik fél vagy mindketten túl sok időt szánnak az anyagi javak hajszolására, nem figyelnek kellően egymásra, akkor előfordulhat, hogy érzelmileg eltávolodnak egymástól, és azon kapják magukat, hogy valami eltűnt az életükből, és valójában nem is ezt akarták. Többnyire már nincs közös témájuk, egymás társaságában nem érzik jól magukat, vagy egyikük már kikacsingat a házasságból.  

Mit mutat a statisztika?

Nincs kőbe vésve, ha valaki kibírja az első hét évet, akkor már semmi gond nem lesz a párkapcsolatában, de az tény, és a statisztika tényeken alapszik, hogy a válások fele az első tíz évben történik, és egyre növekszik azok száma, akik ötvenes éveikben 20-30 éves házasságukat bontják fel.

És mit lehet tenni?

Először is figyelni kell az intő jelekre. Több időt szánni egymásra, a kettesben töltött időre, közös tevékenységre, testi-lelki pihenésre, a barátokra, közös hobbira, önfeledt beszélgetésekre stb. Figyelni egymás igényeire, kívánságaira, új és régi szokásokra.  Másodsorban elfogadni azt a tényt, hogy csak a délutáni szappan operákban van örök szerelem, folytonos epekedés, kényelmes, luxus élet és nyavalygás Ha elfogadjuk, hogy a szerelem egy idő után szeretetté, tiszteletté, elfogadássá, megbecsüléssé  és összetartozássá alakul, és nem akarjuk a másikat átnevelni, akkor nem számít, hogy hanyadik év következik..  Igen, vannak, lesznek könnyebb és nehezebb szakaszok az életben, amikkel meg kell birkózni, ezek mind erőpróbálók, de ott ahol szeretet van, nem jelent problémát. 

És nem utolsó sorban!

Az a párkapcsolat működik jól, amibe időt, energiát és türelmet fektetnek a felek. Ha „homokszem kerül a szerkezetbe”, mielőbb keressünk fel egy segítő szakembert, és ne szégyeljük, hogy nem sikerült egyedül megoldanunk a problémát. Például, amikor hasogat a fog, egy kezeléssel húsz – harminc évre megmenthető, de ha hagyja az ember még jobban begyulladni, akkor már csak a fájdalmas húzás és a költséges pótlás marad.  Nos, az életvezetési és párkapcsolati tanácsadás is ilyen. Az elején még minden párkapcsolat minimális energiával, gyorsan helyrehozható, de minél jobban eszkalálódik a probléma az évek folyamán, annál jobban csökken az esély a megmentésére.

2012. június 24., vasárnap

A válás ártalmai


 

Sokan nem gondolják végig mennyire ártalmas a válás fizikai és mentális szinten az elvált felekre. 

Egy közismert amerikai tanulmány, amelyet 51 és 61 év közötti házas és elvált férfiak és nők között végeztek, kimutatta, hogy egy válásnak hosszú távon olyan káros hatása van az egészségre, amit még egy új házasság sem tud rendbe hozni.

A felmérés eredménye:

Elváltak: Az eredmények szerint az elváltaknál 20%-kal gyakrabban fordul elő krónikus megbetegedés  pl. a rák, cukorbetegség, magas vérnyomás, depresszió stb.


Újraházasodottak: Azok, akik elváltak, majd újra megházasodtak, 12%-kal jobban ki vannak téve a krónikus megbetegedések kockázatának, mint a házasok.

Egyedülállók: Az egyedülállók, és azok, akik megmaradtak az első házasságukban, hozzávetőlegesen ugyanakkora kockázattal lehetnek krónikus betegek.

A depresszió kockázata az elváltaknál és az újraházasodottaknál a legmagasabb, az egyedülállóknál alacsonyabb, a házasoknál a legelenyészőbb.

 

Miért ennyire megviselő a válás?

A kutatók szerint a tanulmány említett eredményeit magyarázhatja a jövedelem esése, a bizonytalan egzisztencia, és az a rengeteg stressz, amit egy válás okoz. Emellett az is köztudott, hogy a házasság egészséges, mert összekapcsolódik egészségesebb életviteli szokások felvételével, társasági élettel. A párok jobban odafigyelnek egymásra, a nők nem hagyják a férfiakat ellustulni, odafigyelnek az étkezésekre, az éves kivizsgálásokra, a betegségek tüneteire. A szeretet gyógyít és kondicionál  illetve megnöveli az élettartamot! A család melege és biztonsága, a gyerekek később unokák vitalizálják a párokat.

Gondolja át még egyszer, hogy helyre tudják-e hozni a kapcsolatukat. Ha szükséges vegyenek igénybe szakmai segítséget, mintsem egy életre szóló fájdalmat okozzanak egymásnak, ami többnyire egészségi és egzisztenciális romláshoz vezet.

Pálfalvi Ildikó
akkreditált mediátor és coach

http://www.permegelozes.com

2012. május 11., péntek

Konfliktus? Vita?

http://www.permeglozes.com

„ A legértékesebb megállapodásokhoz vitákon át vezet az út.” Publilius Syrus

Ha két vagy több ember huzamosabb ideig életközösségben él azaz minden tekintetben megosztja egymással az életét, nagy a valószínűsége, hogy lesznek vitáik. A konfliktus nagysága változó lehet.
A nézeteltérés tárgya az egyszerű kérdéstől a legkomolyabbig terjedhet – a ki takarítsa ki a kutya fekhelyétől  a  hogyan kezeljük, neveljük lázadó kamasz gyermekünket bezárólag.

A házasság két ember szövetsége. Mindegyik a saját nézeteit, személyiségét, értékrendjét hozza a házasságba. Így nem csoda, hogy még a nagyon boldog házasságokban is előfordulnak apróbb összezördülések, néha napján tányércsapkodások. Nincs abban semmi különös, ha olykor valaki indulatosan fölemeli a hangját, sokszor még jót is tesz a kapcsolatnak, főleg, ha a fáradt gőz kiengedése után egy kellemes kibékülésre kerül sor. Ilyenkor pozitív energiák szabadulnak fel, az elme kitisztul, és mind ketten elégedetten nyugtázzák, hogy őket bizony az Isten is egymásnak teremtette. Ezek a viták jókora érzelmi töltést hordoznak, ha ezeket sikerül együttesen kielégítően megoldaniuk a pároknak, akkor büszkeség, öröm, szerető gondoskodás és bizalom érzése tölti el őket. A kapcsolatban a párok jelleme fejlődik, ők maguk pedig csiszolódnak, alakulnak egymáshoz.

Aztán vannak olyan házaspárok, akik egyszerűen iszonyodnak a veszekedéstől, az egyik fél folyton behódol a másik akaratának csakhogy elkerülje a konfrontálódást. Persze, egyikünk sem szeret harcolni, főleg a párjával nem, de vannak emberek, akik a konfliktust eleve nem hajlandók vagy nem képesek elviselni. Ha a párod vagy te magad vagy ilyen típus, akkor nagyon fontos lenne utánajárnod, hogy vajon konfliktuskerülésed gyerekkorodból vagy mostani párkapcsolatodból datálódik. Azzal, hogy igényeidnek sohasem sem sikerül érvényt szerezned, vágyaidat állandón háttérbe szorítod nem az egészséges párkapcsolatodat építed, hanem egy puskaporos hordón ülsz, ami bármikor felrobbanhat és darabjaira hullhat szét.
Nem azt mondom, hogy sose engedj! Csak nem mindig! Ha folyton feláldozod magad a békesség kedvéért, úgy az ebből felhalmozódó rossz érzések előbb-utóbb aláássák a kapcsolat minőségét. Azt pedig senki sem akarhatja, hogy az is tönkre menjen benne, ami jó volt.



Egyes viták nem okoznak nagyobb törést néhány perc bosszúságnál, de vannak olyanok, amik komoly háborúig fajulnak. A konfliktusok természetüktől fogva két csoportba oszthatók. 

Az első csoportba tartózok azok, amiket meg lehet oldani. A felszabaduló energia megkönnyebbülést eredményez, a pár ésszerű megoldást talál a problémára, békés egyezséget kötnek.

A második csoportba tartoznak az örökös problémák, azaz amiket nem lehet megoldani. Ezek azok a  tipikus házastársi konfliktusok amikkel meg kell tanulnunk együtt élni. Nagyon sok házaspár megoldhatatlan konfliktusaik ellenére nagyon elégedettek a házasságukkal. Megtalálták a módját, miként kezeljék úgy, hogy az ne nyomasztó súlyként nehezedjék rájuk. Ez hogyan lehet?

Ki tudjuk fejleszteni azt a stratégiát és rutint, ami segít együtt élni velük illetve meg kell tanulnunk egészséges humorral kezelni őket. 

A következő lépéseket tartsuk be : 

1. kerüljük a másik hibáztatását, ne tegyünk szemrehányásokat   
2. ne menjünk bele „ ha Te úgy, én is úgy” játékba   
3. empátiával, türelemmel hallgassuk végig a másikat    
4. a vitában próbáljunk uralkodni indulatainkon, maradjunk nyugodtak   
5. nyugtassuk meg párunkat is   
6. őszintén  fejtsük ki véleményünket amikor ránk kerül sor      
7. egyeztessük érdekeinket a cél érdekében  
8. tanuljunk meg engedni a megegyezés érdekében   
9. ha megoldhatatlan a konfliktus beszéljük meg közösen,  hogyan élünk együtt vele

Ha egyezkedésre kerül a sor a következő jól bevált lépéseket kövessük: 

1. a probléma világos meghatározása   
2. az összes lehetséges megoldás megfogalmazása   
3. az összeszedett megoldások értékelése  
4. a legígéretesebb megoldás kiválasztása   
5. a megoldás(ok) végrehajtása    
6. a megoldás(ok) beválásának nyomon követése

Ha nem sikerül a konfliktusban közös megegyezésre jutni, mindenképpen érdemes felkeresni egy mediátort (közvetítő, békítő), aki pártatlan közreműködésével segíti a feleket az probléma megoldásban.

Pálfalvi Ildikó
Család mediátor és coach

www.permegelozes.com

2012. március 7., szerda

Kritizálás, vádaskodás nélkül

 „Magában a tökélyben is találhatunk hibát.” Blaise Pascal

A szerelem vakká tesz mondják a bölcsek. Nézzük meg igazuk van-e. Tény, hogy a „mézeshetek” bármilyen kapcsolat esetén körülbelül fél-másfél évig tartanak. Ezek azok az idők, amikor már a másik hangjától forróság önt el bennünket, minden találkozás egy frenetikus élmény, a gondolataink mindig a másik körül cikáznak…Nos, ha eljön az idő, amikor észreveszed, hogy társad bizony nem olyan tökéletes, ha meglátod, hogy vannak hibái, amelyeket nem szívlelsz, akkor bizton tudhatod, hogy a rózsaszín köd felszállt, elérkezett a „mézeshetek” vége. Ez az a pillanat, amikor hozzá kell látnod  a kapcsolatépítésen dolgozni, azért hogy még sok próbát kiálljon.

Mennyire ismerősök az alábbi mondatok? „ Állandóan felhajtva hagyod a wc deszkát!” „Miattad késtem el a munkahelyemről megint!” „ Már megint bekapcsolva hagytad a TV-t!”„ A francba, állandóan kiborítasz ezzel! „ „ Biztos direkt csinálod!”

A szemrehányás, vádaskodás és hibáztatás a kapcsolat megrontója, mindenképpen kerülendő. Sérti szerelmünk érzéseit, csökkenti önbecsülését, és ez lesz a harag és neheztelés melegágya. Olyan ez mint egy rákos góc, ami folyamatosan terjed a testben megbetegítve ezzel a kapcsolatot. Tehát, a legjobb már az elején eltávolítani vagy legalábbis erősen  megritkítani.

Először is vegyük észre, hogy párunk ( aki ugyanolyan gyarló ember, mint mi ) nem akart ártani, és az adott körülmények között azt tette, ami tőle telt, amit tett nem rossz szándékkal tette. Ezután pedig gondolkozzunk el magunkban arról, hogy valóban ezek a cselekedetek borítottak ki bennünket annyira vagy valami más. Ahhoz, hogy meglássuk társunk ártatlan szándékait, egy pillanatra meg kell állnunk, és beleképzelnünk magunkat az adott helyzetbe. Meglátod hamar felismered ártatlanságát.

Senki sem szereti, ha hibáztatják, nem ez a módszer építi az emberi jellemet, ezzel csak védekezésre késztetjük a másikat, miközben romboljuk önértékelését és bűntudatot ébresztünk benne. A hangos csetepaték után mindenki neheztel, gyakoriak az átmeneti rövidebb- hosszabb ideig tartó mosolyszünetek, és ha ez sokáig így megy előbb-utóbb biztosan tönkremegy az egész kapcsolat. Szerencsére, hogy ez ne következzen be meg van a recept, ami nagyon egyszerű csak magunkon kell változtatni egy csöppet.

Először is más szemmel kell néznünk az életben előforduló kellemetlenségekre – nem tragikusan kell felfogni az életben előforduló nehézségeket, hanem megoldásra váró feladatnak.

Változtatnunk kell a kommunikációnkon, másképp kell az adott helyzetet megközelítenünk szóban, gesztusban.
Fordítsuk át a fenti mondatokat: „ Ha néha lehajtanád a wc deszkát magad után, jobban érezném magam.”  „ A főnököm híres a türelméről, de tegnap már kedvesen megjegyezte, hogy megint elkéstem. Szerinted ez rosszat jelent? „ „Kiszámoltam mennyi pénzt spórolnánk, ha nem menne egész éjszaka a tv fölöslegesen. Abból a pénzből elmehetnénk vacsorázni minden hónapban.”
„ Látom mennyire igyekszel, hogy a kedvembe járj, szívesen megmutatom újra!” „ Nyugodtan szólj, annyira szeretem, ha ketten csináljuk.”

Nagyon rossz szokás, ha mások előtt kritizáljuk párunk valamelyik rossz szokását. Rendkívül megalázó: egyszerre hitszegő elárulása a házastársnak és magának a kapcsolatnak. Ezek az epés, esetleg viccesnek gondolt megjegyzések elhangozhatnak baráti társaságban, kollégák vagy közeli családtagok előtt. Ha már kicsúszott a szánkon, és párunk nem szakad meg a röhögéstől lehetőleg azonnal kérjünk elnézést tőle. Ezután csak reménykedhetünk a bocsánatában, amit nem valószínű, hogy egykettőre elnyerünk.

A legfontosabb: soha ne tégy szemrehányást, ne kritizáld, és még kevésbé tégy párodra gúnyos megjegyzéseket mások előtt!


2012. február 3., péntek

A célok fontossága

 
"Céltalan hajósnak semmilyen szél nem kedvez"



Életünk egyik nagy törekvése, hogy olyan társat találjunk, akivel meg tudjuk osztani életünket, családot akarunk alapítani, közös célokat megvalósítani, szeretjük és tiszteljük egymást…....mi kell még?

A boldogsággal való feltöltődés maga a jutalom. Az élet azonban igen bonyolult folyamat, sokszor váratlan helyzetek elé állítja még a nagyon szilárd alapokon álló házasságokat, párkapcsolatokat is.
A mi generációnk, amelyik szuper autókon közlekedik, 3D filmeket néz otthon és internetről tájékozódik, tanul, szerez be dolgokat sokkal többet vár el egy házassági kapcsolattól, mint akár a szüleink vagy nagyszüleink. Mi szuper kapcsolatra vágyunk – olyan kapcsolatra, ahol szerelem, intimitás, egymásra figyelés, gondoskodás, empátia, elfogadás és őszinteség egyaránt megtalálható.

Felgyorsult életünkbe mindent egyszerre akarunk, a legjobb minőségben, azonnal és örökké. Aztán egyszer csak jönnek a gondok, a hivatásunk egyre több időt követel tőlünk, a hitelek miatt minden munkalehetőséget meg kell ragadnunk, a gyerekek érkezése számos új feladatot állít elénk, olykor anyagi vagy egészségi problémáink támadnak. Így a varázsra, izgalomra, boldogságra, szerelemre alapozott kapcsolatot eléri a kihívás. Ilyenkor derül ki képesek vagyunk-e megbirkózni a problémákkal együtt, segítséggel vagy feladjuk, kidobjuk eddigi életünket és elválnak útjaink.

Célok nélkül az életünk kilátástalanná válik, ténfergünk a semmiben, de ha vannak céljaink, életünket megóvjuk az egyhangúságtól és az unalomtól, úgy érezzük csillagunk felfelé ível.
A házasságok természetes velejárója a célok, a házasság kezdetén lakást akarunk venni vagy házat építeni, sok pénzt akarunk keresni, hogy vissza tudjuk fizetni a felvett kölcsönt, előre akarunk jutni szakmai pályánkon és jól sikerült gyermekeket akarunk a világra hozni és fölnevelni, akik még nálunk is sikeresebbek lesznek. Ezek a legfontosabb alapcélok .
A párkapcsolatok szempontjából a célokat két csoportba oszthatjuk közös és külön célokra.